Karácsonyig még odaér!

Karácsonyig még odaér!

Szeretnétek karácsonyig megkapni a rendeléseiteket? Rajtunk nem fog múlni, ha időben megrendelitek a dedikált könyveinket, ajándékba magatoknak, vagy másnak. A csomagküldő szolgáltatók tájékoztatása szerint a legkésőbb december 18-án az automatákon keresztül feladott csomagok esetén tudják biztosítani, hogy karácsony előtt csomagautomatákba kiszállítják.


Ez azt jelenti, hogy december 17.-ig le kell adni a rendeléseteket, hogy 18.-án be tudjuk tenni a csomagautomatába.


Kérünk benneteket, hogy figyeljetek ezekre a határidőkre. Ha még nem döntötted el, hogy mit szeretnél rendelni, akkor kattints ide és nézz szét az áruházunkban. És ne feledjétek, hogy zajlik a nyereményjátékunk, ahol azok között, akik rendelnek, egy ajándékcsomagot sorsolunk ki!


Szeretettel,
Berni

Szerelem

Szerelem

Azt mondják egyetlen óra elég, hogy szerelembe ess.

Egyetlen óra, hogy felismerd az illatokat, a bőrön rajzolódó apró jeleket kiolvasd mint egy régi térképet és a vonások, a mozdulatok útjelzői rávegyenek, hogy rálépj az útra. A szerelem útjara.

Egyetlen óra és minden történet a te történeted lesz, és minden történet olyan mesét mesél amiben mindig is benne voltál. Az idők kezdetétől, az idők végéig.

Egy óra és megismered az örökkévalóságot, a halhatatlanságot úgy, hogy önként halsz bele mindabba mi volt, mi voltál, de eddig még sem létezett.

Egy óra alatt apró sejtek halnak és születnek a testedben, és a véred, ami átáramlik a szíveden, pulzál, lüktet, átmos a régi életedből az újba, csomagok nélkül.Semmit sem vihetsz.

Egyetlen óra elég ahhoz, hogy meghalj és újjászüless.

Egyetlen óra alatt a benned élő összes rejtett világ kipattan mint egy virág, ami végre esőt kapott.

Egyetlen óra, hogy a valótlanság valóságossá tegyen benned mindent amit csak sejtettél, de nem hallottál.

Azt mondják egyetlen óra elég, hogy szerelembe ess.

De, hogy belezuhansz-e, az csak attól függ, hogy mennyire félsz még önmagadtól.

Barna Berni

Olyan mintha mind megőrültünk volna.

Olyan mintha mind megőrültünk volna.

Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk.

És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.

Értéktelen dolgokat habzsolunk. Pont olyan az egész mint a nem teljes értekű étel. Finom, de fél óra múlva éhes leszel. Nincs az a finom érzésed, hogy jót tett, hogy többé tett, csak megint éhessé tesz. Kielégítethetetlenül éhessé.

Habzsoljuk az ingereket. Az érintést. A jólétet. A figyelmet. A szexet. Az élményeket. Aztán meg még sem marad meg semmi. Talán még egymás nevére sem emlekszünk. Átfutunk egymáson. Egyik oldalról a másikra.

De mennyivel jobb lenne, ha megmaradnánk egymásban. Ha nem felejtenénk, mert felejthetetlent kapunk és adunk. Adhatnánk időt egymásnak, ahol van lehetőség nem csak átfutni egymás lelkén, hanem megismerni.

Nem úgy mint egy gyorsétteremben, hanem úgy, mint egy hosszú, mély, valódi ízeket adó, gyertyafényes vacsoránál. Olyanon ami megmarad. Talán nem lennénk ennyire idegenek. Akik éhséget adnak csak egymásnak. Valódi jelenlét helyett.

Már ki merem mondani. Szükségem van rád.

Már ki merem mondani. Szükségem van rád.

Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.

Már ki merem mondani, hogy szükségem van rád. Nem azért, hogy egész legyek. Hanem azért, hogy teljes. És ez nagyon nagy különbség.
A Férfira van szükségem. Nőként.
Nem kislányként, Apára. Nem megsérült Hercegnőként egy megmentő Lovagra. Nem cselédlányként a Királyra, hogy legyen birodalmam. Van birodalmam. Meg tudtam teremteni.

Úgy van szükségem rád, mint ahogy a táncban egy jó partnerre. A ritmusodra. Arra, hogy vezess. Arra, hogy harmóniában legyen az, amit közösen alkotunk. Alkotni akarok veled. Ha azt mondják rossz a világ, akkor egy jobbat. Célokat kitűzni. Menni előre. Haladni. Létrehozni. Teremteni.

A Férfira van szükségem. Nőként.
Egyenrangú alkotásra. Támogatásra. Bőségre. Nem tökéletességre. Nem illúzióra. A valóságra.
Partnerként közösen teremteni.
Nem együtt élve túlélni az elkülönülésben. A magányban. A harcban. Ahogy az szokás.

Az erőnket szeretném összetenni.
Legyőzhetetlenné válni. Harc nélkül győzni a világ felett, onnan ahonnan valóban lehet győzni. Az összefogásból. A szeretetből. A közös bázisból.

Nem tudtam ezt mindig. Vagy nem tudtuk. De azt hiszem nincs más igazi esély, nekünk és a gyermekeinknek, csak ha a Férfi és a Nő, maga mögött hagyja a félelmet. Az önzőséget. Az elkülönülést.
Ha kimondja. Szükségem van rád!
Az élet megalkotásához. Hogy haladjunk. Teremtsünk. Közösen. Amíg még van hozzá erőnk.
Mert annyira hamar elreppen az életünk. Mert nem fog úgy sem maradni semmi, csak az amit közösen teremtettünk és értékké varázsoltunk.

Az igazság is alapjog… És a hazudozás bántalmazás…

Az igazság is alapjog… És a hazudozás bántalmazás…

MONDD, MIÉRT HAZUDSZ?

Az egyszerű dolgok valójában mindig a hazugsággal válnak bonyolulttá. A tiszta energiákra rápakolunk egy jó vastag, koszos réteget és ott elszabadulnak a démonok. Pedig igazából semmi sem bonyolult. A hazugságok teszik bonyolulttá. Ezek azok, amelyek szétcsapják az életünket, annak fontos elemeit. Legyenek azok a kapcsolataink, vagy más életterület.

A hazugságok lényegében a tagadás gyermekei. Annak a tagadásnak, amely megtagadja önmagunkat és a másikat is. Minden körülmények között. Elhallgatni, elbújni, manipulálni és szó szerint lelkileg megerőszakolni a másikat. A hazugság a másik jogainak a megtagadása.

Annak a lehetőségnek az elvétele, hogy szabad akaratból eldöntse, képes-e, akar-e minket elfogadni úgy, ahogy vagyunk? De mivel ha megadnánk neki a lehetőséget, arra, hogy az igazság ismeretében dönthessen, akkor kockáztatnánk. Azt kockáztatnánk, hogy ez nem felel meg neki. Lényegében a hazugságokkal a másikat korlátozzuk a szabad akaratában. Mert talomban akarjuk tartani, mert nem akarjuk elengedni a bűvkörünkből, mert nem akarjuk neki megadni a tiszteletet.

Tagadunk. Hallgatunk. Cifrázunk. Ferdítünk. Az elhallgatás is hazugság. Őrjítő játszma, amely ténylegesen képes őrületbe kergetni a másik embert. Mert nem kap feloldást. A hazugság igazságként való beállítása, ugyan ez, mert a “te vagy a hülye!” játékra épül. Akinek semmit nem mondunk el és folyamatosan lappangó érzések cikáznak benne, arra nézve, hogy átcseszik, az nagyon súlyos belső konfliktust él meg. Mert az embernek meg kell tagadnia az ösztönös, tiszta érzéseit. Mert a hazugságoknak aurája van. Azt megérezzük. Mindig.

Az egyszerű dolgok így válnak mérgezetté. Mert nem tud igazi kapcsolódás létrejönni a hazugságok hálójában. Eltorzítja a képet magunkról és azt vetíti a másiknak. De egy képhez nem lehet kapcsolódni. Mert az a kép csak a másik fogvatartásán igyekszik, és nem adja meg a lehetőséget az igazi lélek megismerésére. Arra, ami a másikban lakozik. A hazugság lényegében egy rettegés attól, hogy a másik saját döntést hozhat. A saját határai szerint. A hazugságok valójában a másik megtartásán fáradoznak, de az elvesztéséhez vezetnek. Hisz megtagadtuk magunkat és őt is.

Így lesz bonyolult. Pedig lehetne egyszerű is. Ha mindenki eldönthetné, az úgy jó-e neki, ahogy valóságában van.

Ne tegyünk erőszakot másokon, önzésből! Vállaljuk a következményeket és legyünk bátrak! Ne tagadjuk meg magunkat, mert akkor kit szeressen a másik? Jó az nekünk, ha meg sem láthat minket? Azt gondolom, nem. Azt gondolom, hogy be kéne vállalnunk az igazságot. Hadd döntsön. Adjuk meg neki ezt a tiszteletet. Ne tegyünk erőszakot rajta. Mert szerintem ezt büntetni kéne. Mert veszélyes játék. Ami tönkretesz.