MONDD, MIÉRT HAZUDSZ?

Az egyszerű dolgok valójában mindig a hazugsággal válnak bonyolulttá. A tiszta energiákra rápakolunk egy jó vastag, koszos réteget és ott elszabadulnak a démonok. Pedig igazából semmi sem bonyolult. A hazugságok teszik bonyolulttá. Ezek azok, amelyek szétcsapják az életünket, annak fontos elemeit. Legyenek azok a kapcsolataink, vagy más életterület.

A hazugságok lényegében a tagadás gyermekei. Annak a tagadásnak, amely megtagadja önmagunkat és a másikat is. Minden körülmények között. Elhallgatni, elbújni, manipulálni és szó szerint lelkileg megerőszakolni a másikat. A hazugság a másik jogainak a megtagadása.

Annak a lehetőségnek az elvétele, hogy szabad akaratból eldöntse, képes-e, akar-e minket elfogadni úgy, ahogy vagyunk? De mivel ha megadnánk neki a lehetőséget, arra, hogy az igazság ismeretében dönthessen, akkor kockáztatnánk. Azt kockáztatnánk, hogy ez nem felel meg neki. Lényegében a hazugságokkal a másikat korlátozzuk a szabad akaratában. Mert talomban akarjuk tartani, mert nem akarjuk elengedni a bűvkörünkből, mert nem akarjuk neki megadni a tiszteletet.

Tagadunk. Hallgatunk. Cifrázunk. Ferdítünk. Az elhallgatás is hazugság. Őrjítő játszma, amely ténylegesen képes őrületbe kergetni a másik embert. Mert nem kap feloldást. A hazugság igazságként való beállítása, ugyan ez, mert a “te vagy a hülye!” játékra épül. Akinek semmit nem mondunk el és folyamatosan lappangó érzések cikáznak benne, arra nézve, hogy átcseszik, az nagyon súlyos belső konfliktust él meg. Mert az embernek meg kell tagadnia az ösztönös, tiszta érzéseit. Mert a hazugságoknak aurája van. Azt megérezzük. Mindig.

Az egyszerű dolgok így válnak mérgezetté. Mert nem tud igazi kapcsolódás létrejönni a hazugságok hálójában. Eltorzítja a képet magunkról és azt vetíti a másiknak. De egy képhez nem lehet kapcsolódni. Mert az a kép csak a másik fogvatartásán igyekszik, és nem adja meg a lehetőséget az igazi lélek megismerésére. Arra, ami a másikban lakozik. A hazugság lényegében egy rettegés attól, hogy a másik saját döntést hozhat. A saját határai szerint. A hazugságok valójában a másik megtartásán fáradoznak, de az elvesztéséhez vezetnek. Hisz megtagadtuk magunkat és őt is.

Így lesz bonyolult. Pedig lehetne egyszerű is. Ha mindenki eldönthetné, az úgy jó-e neki, ahogy valóságában van.

Ne tegyünk erőszakot másokon, önzésből! Vállaljuk a következményeket és legyünk bátrak! Ne tagadjuk meg magunkat, mert akkor kit szeressen a másik? Jó az nekünk, ha meg sem láthat minket? Azt gondolom, nem. Azt gondolom, hogy be kéne vállalnunk az igazságot. Hadd döntsön. Adjuk meg neki ezt a tiszteletet. Ne tegyünk erőszakot rajta. Mert szerintem ezt büntetni kéne. Mert veszélyes játék. Ami tönkretesz.